Áldott vagy szorongásos állapot 4.- Félelem a szüléstől kérdőív
2014.09.04 21:12
Miért jelentős a svéd kérdőív? Mit hoztak a magyar eredmények?
A félelem a szüléstől témában kifejlesztett - Kismamák szüléssel kapcsolatos várakozások/tapasztalatok (W-DEQ) - svéd kérdőív a várandós szorongásokat tárja fel . A kérdőívet a svéd Linköping Egyetemen, a Klaas Wijma klinikai pszichológus és pszichoterapeuta csapata fejlesztette ki, és 1998 óta Európa szerte elterjedt és a legfrekventáltabban használt mérőműszere a szülészeti félelmeknek feltérképezésének. A
A W-DEQ kérdőív magyarra fordítása és alkalmazása kapcsán, arra kerestem a választ, hogy hazánkban a kismamák milyen félelmekkel néznek szembe a szülőszobán? Milyen megküzdési stratégiákat használnak sikeresen/sikertelenül? Mit tehet a várandós, hogy indokolatlan félelmét - a szüléstől és gyermekvárástól-, csökkenteni tudja?
Eredményeim:
A kérdőíves vizsgálat során, a kismamák a svéd kérdőív mellett egy szorongással és megküzdéssel kapcsolatos kérdőívet is kitöltöttek. Így megvizsgálhattam azt, hogy egy alapvetően szorongó személyiség a szülőszobán is szorong-e, ha igen, hogy lehet ezt elkerülni, vagy legyőzni sikeresen?
Szorongó állapot vagy szorongó személyiség kérdése
Az eredményeim alapján feltételezhetem, hogy a szorongó állapot és általában a szorongó személyiség bejósolja a szülési félelmeket és a baba iránti aggodalmat, ugyanakkor csökkenti az önbizalmat is. Erre az eredményre azért kell odafigyelnünk, mert együttjárás van a szorongás általában és a szülészeti szorongás között.
Ha az utóbbit szeretnénk csökkenteni akkor mi sem egyszerűbb, olyan körülményeket kell teremtenünk a kismama körül, ami biztonságot kelt számára, ami támogatást nyújt, bizalmat gerjeszt és ezáltal ellazítja őt. Gondolok itt a várandósgondozásra, a szülésfelkészítésre, vagy egyéb fakultatív programokra, mint kismamajóga, autogén tréning, meditáció, illetve a család és férj támogatása. Természetesen a kórházi ellátásnak is ezt kellene támogatnia. Bizonyos szakértők szerint ezt a biztonságos légkört egyedül a választható otthonszülés tudná megadni.
Várandósság/szülés és megküzdés
A stresszre alapvetően kétfajta viselkedéssel szoktunk válaszolni, így a megküzdési stratégiáink: érzelmi és probléma központúra oszthatók. A probléma centrikus reagálás akkor célravezető, ha képesek vagyunk az előttünk tornyosuló probléma okainak feltárására és azok megszüntetésére. Ilyenkor a kezünkbe ragadjuk az irányítást, és célirányosan „harcolunk”. Ebben az esetben elegendő energiával vagyunk felvértezve, és a cselekedeteink után azonnal csökken a stressz szintünk.
Nagy stressz , - esetleg betegség, vagy súlyosabb esetben a házastárs halála-, esetén úgy csökkentjük az érzelmi választ, hogy az okokkal nem törődünk, tesszük ezt azért, hogy visszanyerjük az egyensúlyunkat a valódi küzdelemhez. Ekkor az érzelmi megküzdés eszközeivel élve, elsőként az erőgyűjtés a legfontosabb. Ilyenkor a feszültség megmunkálásra koncentrálunk, ez azt jelenti, hogy próbáljuk mentesíteni magunkat a keletkezett problémát okozó felelősségvállalás alól, esetleg másokat hibáztatunk. Eltereljük a gondolatainkat, belenyugszunk állapotunk megmásíthatatlanságában, az önsajnálat vagy önbüntetés foglalja el gondolatainkat. A baj ekkor abszolút letaglózott bennünket. Létezik azonban egy kicsit „hisztisebb”, viszont annál sikeresebb érzelmi fókuszú megküzdés is, amikor a hirtelen harag elönt bennünket, vulkánként kitör, és a levezetett feszültség már képes a támaszkeresésre sarkallni bennünket. Megkeressük a számunkra fontos személyt, aki majd kiment bennünket a bajból.
A vizsgálatomban arra következtetek, hogy az érzelmi fókuszú megküzdés közé sorolt önbüntetés és belenyugvás nem sikeresek, csak fokozzák a félelmet és magányosságot a szülés és várandósság alatt. Azonban a támaszkereső pozitívan reagál a kihívásra, hatékonyan előzi meg a szülészeti szorongást, mert csökken a pesszimizmus és magányosság. Ugyanakkor a probléma centrikus megküzdéssel bírók kevesebb félelemmel, magánnyal és nagyobb önbizalommal tekintenek a jövőbe.
Ez azt jelenti, hogy a kismama akkor lesz „sikeres” a szülőszobán, ha képes számba venni a teendőit, attól függően, hogy mekkora szorongást okoz számára, kér segítséget a családjától barátnőitől, vagy veszi kezébe az irányítást, és leküzdi az akadályait. Az első esetben a család fontos nőtagjai- anya, nagymama, nővér-, támogatását megpróbálja elnyerni, és együtt szervezik meg az elkövetkező 9 hónapot. Vagy önállóan - és mert számára ez az igazi visszaigazolás -, megkeresni a számára „elég jó” szülészorvost, a megfelelő körülményeket nyújtó szülészeti intézményt, doulát, vagy szülésznőt fogad stb. (Támogató mátrix kérdése)
www.hetek.hu/eletmod/201408/aldott_vagy_szorongasos_allapot
