Anya-magzat Kapcsolatanalízis, mint prevenciós módszer bemutatása I.
2017.05.24 13:06
I. A Hidas-Raffai féle Anya-magzat Kapcsolatanalízis bemutatása
Készítette: dr. Sipos Edit
Az anya(méh), mint a baba elsődleges környezete (Andrek, Raffai)
Az anyaméh a baba elsődleges ökológiai környezete, így a méhen belüli fejlődés irányát az őt meghatározó genetikai program mellett a folyamatos idegi, hormonális szabályozás az anyán keresztül és az anyától érkező társas interakciókból származó tapasztalatok szabályozzák. Ez a kommunikáció magába foglalja mind a méhen belül és kívüli tapasztalatokat, az anya társas viselkedésének és érzéseinek a befolyását. Egy állatkísérletben –néhány napos- egérembriókat más temperamentumú egéranyák méhébe ültették át. Megszületésük után azt tapasztalták, hogy nem voltak bátrak és felfedezők, mint biológiai anyjuk, ezzel szemben elővigyázatosak és félénkek lettek, tehát az őket hordozó anyára hasonlítottak. Bizonyított tény, hogy az anyaméhben a magzat minden érzékszervét használva él és adekvátan kommunikál a környezetével, illetve egész benti életére jellemző a tanulás és emlékezés is. (Megismeri anyja hangját, a szívverése megnyugtatja, születése után megismeri a hallott meséket).
Az édesanyák számára talán a legintenzívebb jelzés a magzat első mozgása, mely tapinthatóvá teszi kettejük kapcsolatát, egyben segíti a várandósság tudatosodását. A baba mozdulatlanságával szintén kommunikál, mely az alvásán túl bizonyos esetekben összefüggésbe hozható az anya szorongásával, vagy nehéz helyzetekre megdermedéssel reagál. Az elmúlt években a stressz kutatás homlokterében az anyát és magzatát ért stressz került. A rövidtávon ható stressz hatására megemelkedett kortizol szint szűkíti a placenta ereit, a kialakult oxigénhiány befolyásolja a magzat reflexeit és hatással lehet az agyi kognitív funkciókra a későbbiekben. A magzat hosszú távú elutasítása: az anya mély gyásza, depressziója vagy pszichiátriai betegsége miatt, mely megakadályozza, hogy kapcsolatba kerüljön gyermekével- sajnos ismétlődő vagy tartós stressznek teszi ki a magzatot, mely stressz további biokémiai változásokat hoz létre az idegrendszeri szabályozásban. Ekkor az anyai kortizol a magzatba jutva beprogramozza azt az állandó készültségre, mely a későbbiekben a tanulásért, emlékezésért felelős fontos agyi területek sejtpusztulásával járhat. Az anyai stressz hatása elsősorban a terhesség korai és középidején volt kifejezett, azt találták továbbá, hogy együtt járás van a korai méhen belüli stressz: és az alacsony születési súly, koraszülöttség, tanulási és figyelemzavar illetve a korai kötődés nehezítettsége közt. Az anyák negatív terhességi beállítódása fejlődési hátrányt jelenthet, azonban a pozitív beállítódás teret engedhet a fejlődési előnynek. Ne feledkezzünk meg a pozitív tapasztalatokról sem, csak egyetlen változó pozitívba fordítása drámai befolyást gyakorolhat az újszülöttre. A Leboyer módszerrel-háborítatlanul született babák felnövekedve átlag 10%-kal magasabb IQ-t produkáltak, harmonikusabb kiegyensúlyozottabb személyiség lettek.
”Figyelemre méltó folytonosság van az intrauterin és extrauterin anya-gyermek kapcsolatban… Ugyanaz a kapcsolat folytatódik tovább a születés után, mint annak előtte.” Piontelli pszichoanalitikus, akinek a sorait olvashattuk, a világon elsőként figyelt meg magzatokat az anyaméhben ultrahang segítségével. Ikermagzatokkal végzett megfigyelései szerint az ikrek temperamentuma, kötődési viselkedése, folytatása volt az anyaméhben megélt tapasztalatoknak. Számos vizsgálat támasztja alá a méhen belüli kötődésfolytonosságát: Salk szerint a csecsemők felismerik az anyjuk magnószalagról lejátszott szívhangját, megnyugszanak és jobban gyarapodnak a hang hatására. DeCasper igazolta, hogy a női hangokból képesek a babák kiválasztani édesanyjuk hangját, kedvelték az apahangját, felismerték a magzatkorban hallott mesét és zenét is. A méhen belüli életre koncentráló zenei stimulációs programok hatása a beszédfejlődésre, az anya gyermek interakciókra és érzelmi fejlődésre volt pozitív hatással. Sterman várandós anyák álomvizsgálatában azt tapasztalta, hogy a magzatok testi aktivitásukat rendszeresen csökkentik, amikor az anyjuk álmodni kezd, és növelik, mikor már nem álmodnak. Feltételezhetően „moziznak” a méhben. Ha elfogadjuk azt a tudományos tényt, hogy az életünk a fogantatással kezdődik, felmerül a kérdés, mi az a legkorábbi élmény, ami eldöntheti fejlődési pályánkat, Roe és Drivas azt vizsgálta, hogy tervezett vagy véletlenszerű terhesség esetén milyen eltérést tapasztalnak kisgyermekkorban. Azt találták, hogy a tervezett gyerekek idegrendszere intenzívebben fejlődött, kognitív teszteken (pl. az IQ) és kötődési viselkedésben jobban teljesítettek. Feltételezhető, hogy a leendő anya fejében megfogant babája jobb fejlődési pályára állhat.
Felhasznált irodalom:
Andrek Andrea: Mindentudó kisbabád, mindentudó magzatod– A korai kötődés kezdete és kontinuitása. Háttértanulmány Az élet: ajándék című konferencián elhangzott előadáshoz
